Szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri)
(grafika: Bihari Z.)
A szőröskarú koraidenevér QCF típusú ultrahangja
| Română | liliacul de amurg mic |
| English | Leisler's bat |
| Leíró, évszám | Kuhl 1817 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Fecskeszárnyú denevérek génusza |
Alkar (cm) |
3.8 - 4.7 |
| Testtömeg (g) | 13 - 18 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 21-26 |
| Ultrahang típus | kvázi állandó frekvenciájú (QCF) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | legkevésbé veszélyeztetett |
| Globális populációs trend | nem ismert |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
Romániai elterjedése nem tisztázott.
Közepes termetű denevér, a Nyctalus génusz legkisebb Európai képviselője. Fülei erősen lekerekítettek, fülfedője gomba alakú. Háti oldala barnás, hasi oldala csupán enyhén világosabb. A génusz másik két képviselőjéhez képest világosabb. Szárnyai hosszúak és keskenyek, alsó részén illetve az alkarok mentén szőrös.
Hálózáskor fogott szőröskarú denevér egyed (fotó: Pocora V.).
Egész Európában elterjedt, kivéve a déli félszigetek egyes területeit, illetve a Skandináv félszigetet. Romániában jelen van, de pontos elterjedése nem tisztázott.
Erdőlakó faj, elterjedése főképp idős erdőkkel és vizek jelenlétével hozható kapcsolatba. Nyugat Európában megfigyeltek épületlakó kolóniákat is. A lombkorona magasságában gyors és egyenes repüléssel vadászik lepkékre, szúnyogokra és bogarakra. Hosszútávon vándorló faj, gyakran 1000 km fölötti átrepülésekkel. A legnagyobb megtett táv 1567 km. Átlagéletkora nem ismert, a legmagasabb feljegyzett életkor 11 év.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Ritkasága miatt nem megállapítható egy populációs trend, habár az idős erdők és természetes élőhelyek pusztulása miatt valószínű egy csökkenés. Ez alapján az erdők védelme egy potenciális intézkedés lenne e faj szempontjából.
Romániai tudományos munkák
Barbu P., Şin Gh. (1969): Date noi despre specia Nyctalus leisleri Kuhl, 1818 în România. Comunicări de Zoologie, Bucureşti, 69-70.
Bazilescu E. (1983): Consideraţii asupra faunei de mamifere din Oltenia şi propuneri pentru ocrotirea speciilor rare. Studii şi Cercetări, Drobeta Turnu-Severin, p. 195-199.[PDF]
Ifrim I., Pocora V. (2006): Aspecte preliminare privind studiul chiropterelor din Pădurea Letea. First Conference on Bat Conservation in Romania. Book of Abstracts, Ed. Romanian Bat Protection Association, p. 6.[PDF]
Ifrim I., Pocora V. (2007b): Preliminary aspects about the study of bats from Letea Forest - Danube Delta. Scientific Annals of the Danube Delta Institute, 13: 27-34.[PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Valenciuc N. (1971b): Myotis ikonnikovi Ognev 1911 si Nyctalus leisleri Kuhl 1818 (Chiroptera) specii noi pentru fauna Moldovei. Studii şi Comunicări, Muzeul de Ştiinţele Naturii, Bacău, p. 333-336.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Bogdanowicz W., Ruprecht A. (2004): Nyctalus leisleri (Kuhl 1817) Kleinabendsegler. Pp. 717-756. Handbuch der Säugetiere Europas, Band 4: Fledertiere, Teil 2: Chiroptera 2: Vespertilionidae 2, Molossidae, Nycteridae. AULA Verlag, Wiesbaden.
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Nyctalus leisleri. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 277-281.
-Ohlendorf B., Hecht B., Strassburg D., Theiler A., Agirre-Mendi P.T. (2001): Bedeutende Migrationsleitung eines markierten Kleinabendseglers (Nyctalus leisleri) in Sachsen-Anhalt. Nyctalus 6: 476-491.
