Hosszúlábú denevér (Myotis capaccinii)
A hosszúlábú denevér hátsó végtagja. A sarkantyú a farokvitorla 2/3-ig nyúlik, míg az öregvitorla a hátsó végtag 1/5-nél tapad meg (grafika: Moscu K.).
A hosszúlábú denevér QCF típusú ultrahangja
| Română | liliacul cu picioare lungi |
| English | long-fingered bat |
| Leíró, évszám | Bonaparte 1837 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Egérfülű denevérek génusza |
Alkar (cm) |
3.8 - 4.4 |
| Testtömeg (g) | 7 - 10 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 90-70, 39-35 |
| Ultrahang típus | frekvencia modulált (FM) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | sebezhető |
| Globális populációs trend | csökkenő |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. II & IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.
Közepes termetű Myotis faj. Hátoldala barna, szürkésbarna, hasi oldal szürkésfehér. A fiatal egyedek általánosan szürkék. A fülek és szárnyak szürkésbarnák. A fülfedő keskeny, enyhén S alakú. A sarkantyú a farokvitorla 2/3-ig nyúlik, míg az öregvitorla a hátsó végtag 1/5-nél tapad meg. A lábszár és farokvitorla erősen szőrös. Lábai denevérléptékkel szemlélve feltűnően nagyok.
Hosszúlábú denevér barlangi környezetben (fotó: Barti L.).
Elterjedése szigetszerű. Főképp a Földközi tenger partvidékén és szigetein, valamint a Balkánon elterjedt. Romániában, a Bánságban és Dobrudzsában fordul elő.
Elterjedéséből láthatóan melegkedvelő faj, melyhez társul a karszt és nagyobb víztestek jelenlétének igénye. Exkluzív barlanglakó faj, kolóniái sok esetben több száz egyedből állnak. Vadászterületei elsősorban nagyobb (álló vagy folyó) víztestek fölött találhatóak, akár a nyílt tenger fölött is. Táplálékát túlnyomórészt rovarok teszik ki, főképp szúnyogok. Rövid / középtávon vándorló faj.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Állománya csökkenő, sebezhető. Védelmi intézkedések lehetnek a szálláshelyként használt barlangok látogatásának fokozott korlátozása, illetve a rovarirtó szerek használatának korlátozása.
Romániai tudományos munkák
Barti L. (2002d): A Daday Jenő által létrehozott denevérgyűjtemény a kolozsvári Állattani Múzeumban. Múzeumi Füzetek, 11: 67-72.[PDF]
Bazilescu E. (1983): Consideraţii asupra faunei de mamifere din Oltenia şi propuneri pentru ocrotirea speciilor rare. Studii şi Cercetări, Drobeta Turnu-Severin, p. 195-199.[PDF]
Bunesco A. (1959): Contribution à l'étude de la répartition géographique de quelques mammiféres méditerranéens en Roumanie. Säugetierkunde Mitteilungen, 7(1): 1-4.[PDF]
Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1955): Contribuţii la studiul biologiei chiropterelor. Dinamica si hibernaţia chiropterelor din Peştera Liliecilor de la Mănăstirea Bistriţa. Buletin Ştiinţific, Academia R.P.R., Secţia de Sţiinţe Biologice, Agronomice, Geologice şi Geografice, Bucureşti, VII(2): 319-357.[PDF]
Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1962-1963b): Răspândirea chiropterelor în R.P. Română. Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XXXIV: 509-575.[PDF]
Murariu D. (2002): Contributions to the knowledge of mammal fauna (Mammalia) from south west Romania. Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLIV: 431-441.[PDF]
Murariu D., Decou V., Gheorghiu V. (2004): Bat specific structure over the year in the Gura Ponicovei Cave from South-Western Carpathians (Romania). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLVII: 315-323.[PDF]
Nagy L.Z., Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Postawa T., Szántó L., Szodoray-Parádi A., Szodoray-Parádi F. (2005): Survey of Romania's underground bat habitats Carpathian's underground bat habitats. Status and distribution of cave dwelling bats (2002-2004). Final report for the BP Conservation Programme. Survey of Southern and Western Carpathians underground bat habitats & Survey of Eastern Carpathians and Dobrogea underground bat habitats, Ed. Lizard, Cluj, pp. 44.[PDF]
Negrea A., Botoșăneanu L., Negrea Şt. (1967): Documents pour servir à la connaissance de la faune de mammifères des grottes du Banat (Roumanie). International Journal of Speleology, 2(4): 341-353.[PDF]
Răduleţ N. (1994a): Contribution to the knowledge of the distribution and the biology of Myotis capaccinii (Bonaparte, 1837) (Chiroptera: Vespertilionidae) in Romania. Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XXXIV: 401-409.[PDF]
Răduleţ N., Stănescu M. (1996): Contributions à la connaissance des mammifères du sud de la Dobrogea (Roumanie). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XXXVI:373-384. [PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Almenar D, Aihartza J., Goiti U., Salsamendi E, Garin I. (2006): Habitat selection and spatial use by the trawling bat Myotis capaccinii. Acta Chiropterologica, 8: 157-167.
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Myotis capaccinii. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 212-216.
- Spitzenberger F., von Helversen O. (2001): Myotis capaccinii (Bonaparte 1837) - Langfußfledermaus. Pp. 281-302. In: Krapp F. (ed.): Handbuch der Säugetiere Europas. Band 4: Fledertiere. Teil I: Chiroptera I. Rhinolophidae, Vespertilionidae 1., Aula-Verlag, Wiebelsheim.
