Bücs Szilárd, Barti Levente, Szodoray-Parádi Farkas

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
index alfabetic (ro)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
keywords (en)a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

Méhely patkósdenevér (Rhinolophus mehelyi)

(grafika: Moscu K.)

A Méhely-patkósdenevér CF típusú ultrahangja

Românăliliacul cu potcoavă a lui Méhely
EnglishMehely's horseshoe bat
Leíró, évszámMatschie 1901

Család

Patkósdenevér-félék családja
GénuszPatkósdenevérek génusza

Alkar (cm)

4.8 - 5.4
Testtömeg (g)12 - 17
Ultrahang tartomány [kHz]104-111
Ultrahang típusállandó frekvenciájú (CF)

Földrajzi elterjedés

globális elterjedési térkép
IUCN globális státuszsebezhető
Globális populációs trendcsökkenő
Nemzetközi védelmeBern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. II & IV.)
Romániai státusaTörvény által védett (90-10/05/2000)

A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.

Faji jellegzetességek

A közepes termetű patkósdenevérek közül a legnagyobb termetű, hasi és háti bundaszínezete kontrasztos. A hasi oldal világosabb, szinte fehér, míg a háti oldal szürkésbarna. A bunda sűrű. Az orrfüggelékek esetében a lándzsa hirtelen keskenyedik, majd egy vékony nyúlványban folytatódik. A nyereg felső karéja csak kevéssel hosszabb, mint az alsó, csúcsa lekerekített. Felnőtt egyedek esetében a szem körül egy sötétebb színezetű monokli található, habár ez fellelhető más fajoknál is. A szárnyak szélesek, végük lekerekített. A negyedik ujj második ujjperce legalább kétszer olyan hosszú, mint az első ujjperc.

Hálózáskor fogott Méhely-patkósdenevér egyed (fotó: Pocora V.).


Elterjedés

A Földközi tenger mentén egy vékony sávban elterjedt faj, főképp Spanyolország, a Balkán fsz., valamint Bulgária és Törökország területein. Romániából a déli, délkeleti területekről ismert.

Viselkedés és ökológia

Exkluzív barlanglakó faj, kolóniái általában 700 m tszf. magasság alatt, vizek közelében találhatóak. Vadászterületei elsősorban nyílt területek, sztyeppék, pázsitok és legelők. Táplálékát túlnyomórészt éjszakai lepkék teszik ki, azonban ez szezonálisan változhat, más forrásokkal kiegészülve. A legmagasabb feljegyzett életkor 12 év.

Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek

Populációi veszélyeztetettek és csökkenő tendenciát mutatnak, számos Európai országban kipusztult. Védelmi intézkedések lehetnek a szálláshelyként használt barlangok látogatásának fokozott korlátozása, illetve a(z) barlangok környékének védelme.

Ajánlott irodalom

Romániai tudományos munkák

Bunesco A. (1959): Contribution à l'étude de la répartition géographique de quelques mammiféres méditerranéens en Roumanie. Säugetierkunde Mitteilungen, 7(1): 1-4.[PDF]


Decou V., Murariu D., Gheorghiu V. (2006): Contribution to the knowledge of the distribution of Rhinolophus mehelyi Matschie, 1901 species (Chiroptera: Rhinolophidae) in Romania. Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XLIII-XLIV: 235-248.


Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1955): Contribuţii la studiul biologiei chiropterelor. Dinamica si hibernaţia chiropterelor din Peştera Liliecilor de la Mănăstirea Bistriţa. Buletin Ştiinţific, Academia R.P.R., Secţia de Sţiinţe Biologice, Agronomice, Geologice şi Geografice, Bucureşti, VII(2): 319-357.[PDF]


Dumitrescu M., Orghidan T., Tanasachi J. (1958): Peştera de la Gura Dobrogei. Anuarul Comitetului Geologic, Bucureşti, 31: 461-482.[PDF]


Dumitrescu M., Samson P., Terzea E., Rădulescu C., Ghica M. (1962-1963a): Peştera "La Adam", staţiune pleistocenă. Lucrările Institutului de Speologie "Emil Racoviţă", Bucureşti, I-II: 229-285.


Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1962-1963b): Răspândirea chiropterelor în R.P. Română. Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XXXIV: 509-575.[PDF]


Dumitrescu M., Orghidan T., Tanasachi J., Georgescu M. (1965): Contribuţii la studiul monografic al Peşterii de la Limanu. Lucrările Institutului de Speologie "Emil Racoviţă", IV: 21-58.[PDF]


Földváry D. (1906): A csúcsosnyergű patkósdenevér (Rhinolophus blasii Ptrs) Magyarországon. Állattani Közlemények, 5(3-5): 140-146.[PDF]


Hermanns U., Pommeranz H., Schütt H. (2002): Zur Fledermausfauna (Chiroptera) des rumänischen Dobrudscha-Karstes unter Berücksichtung möglicher Gefährdungsursachen. Nyctalus, 8(4): 379-388.[PDF]


Ifrim I., Pocora V. (2007a): Preliminary aspects about the specific composition of the bats fauna from three caves of Dobrogea. Analele Ştiinţifice ale Universităţii "Al I. Cuza", Iaşi, ser. Biologie animală, 53: 239-244.[PDF]


Méhely L. (1911): Bemerkungen zu Prof. Trouessart's Faune des Mammiféres d'Europe. Arch. Nat., 77: 52-60.


Murariu D. (2002): Contributions to the knowledge of mammal fauna (Mammalia) from south west Romania. Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLIV: 431-441.[PDF]


Murariu D., Decou V., Gheorghiu V. (2004): Bat specific structure over the year in the Gura Ponicovei Cave from South-Western Carpathians (Romania). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLVII: 315-323.[PDF]


Nagy L.Z., Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Postawa T., Szántó L., Szodoray-Parádi A., Szodoray-Parádi F. (2005): Survey of Romania's underground bat habitats Carpathian's underground bat habitats. Status and distribution of cave dwelling bats (2002-2004). Final report for the BP Conservation Programme. Survey of Southern and Western Carpathians underground bat habitats & Survey of Eastern Carpathians and Dobrogea underground bat habitats, Ed. Lizard, Cluj, pp. 44.[PDF]


Negrea A., Botoșăneanu L., Negrea Şt. (1967): Documents pour servir à la connaissance de la faune de mammifères des grottes du Banat (Roumanie). International Journal of Speleology, 2(4): 341-353.[PDF]


Răduleţ N., Stănescu M. (1996): Contributions à la connaissance des mammifères du sud de la Dobrogea (Roumanie). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XXXVI:373-384. [PDF]


Valenciuc N., Ion I. (1970): Studiul craniometric al cîtorva specii de chiroptere din România. Comunicări de Zoologie, p. 231-241.[PDF]


Valenciuc N. (1971c): Date privind hrana şi procurarea acesteia de către unele specii de chiroptere din fauna României. Studii şi Comunicări, Muzeul de Ştiinţele Naturii, Bacău, p. 353-357.[PDF]


Valenciuc N. (1972b): Importanţa corelaţiilor statistice în reconstituirea şi determinarea craniilor aparţinând unor specii de chiroptere din România. Studii şi Comunicări, Botoşani, Muzeul de Ştiinţele Naturii Dorohoi, p. 211-217.[PDF]


Nemzetközi tudományos munkák

- Csorba G., Ujhelyi P., Thomas N. (2003): Horseshoe bats of the world (Chiroptera: Rhinolophidae). Alana Books

- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Rhinolophus mehelyi. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 190-194.

- Gaisler J. (2001): Rhinolophus mehelyi Matschie, 1901 - Mehelyi-Hufeisennase. Pp 91-104. in: Handbuch der Säugetiere Europas, Fledertiere 1. (ed. Krapp F.). Aula-Verlag. Wiebelsheim.

- Ohlendorf, B. (szerk.) (1995): Zur Situation der Hufeisennasen in Europa. Arbeitskreis Fledermäuse Sachsen-Anhalt e.v., Stecklenberg.

- Russo D. , Jones G., Mucedda M. (2001): Influence of age, sex and body size on echolocation calls of the Mediterranean and Mehelyi's horseshoe bats, Rhinolophus euryale and R. Mehelyi (Chiroptera: Rhinolophidae). Mammalia, 65: 429-436.

- Siemers B.M. , Ivanova T. (2004): Ground gleaning in horse shoe bats: comparative evidence from Rhinolophus blasii, R. Euryale and R. Mehelyi. Behavioural Ecology and Sociobiology, 56: 464-471.
  • Megosztás: