Bücs Szilárd, Barti Levente, Szodoray-Parádi Farkas

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
index alfabetic (ro)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
keywords (en)a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

Tavi denevér (Myotis dasycneme)

A tavi denevér hátsó végtagja. A sarkantyú a farokvitorla 2/3-ig nyúlik, míg az öregvitorla a lábfej tövénél tapad meg (grafika: Moscu K.).

A tavi denevér FM-qcf-FM típusú ultrahangja

Românăliliacul de iaz
Englishpond bat
Leíró, évszámBoie 1825

Család

Simaorrúdenevér-félék családja
GénuszEgérfülű denevérek génusza

Alkar (cm)

4.3 - 4.9
Testtömeg (g)13 - 18
Ultrahang tartomány [kHz]85-64, 35-25
Ultrahang típusfrekvencia modulált / kvázi állandó frekvenciájú (FM-qcf-FM)

Földrajzi elterjedés

globális elterjedési térkép
IUCN globális státuszfenyegetettség közeli
Globális populációs trendcsökkenő
Nemzetközi védelmeBern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. II & IV.)
Romániai státusaTörvény által védett (90-10/05/2000)

A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.

Faji jellegzetességek

Közepes termetű Myotis faj. Háta szürkésbarna - barna, míg hasi oldala élesen elüt a szürkésfehér színezet által. A fülfedő kicsi, lekerekített és befelé hajlik. A lábfej, a hosszúlábú denevérhez hasonlóan nagy. A sarkantyú a farokvitorla 2/3-ig nyúlik, míg az öregvitorla a lábfej tövénél tapad meg.

Hibernáló tavi denevér.


Elterjedés

Közép és Észak Európai elterjedésű faj, sok esetben szigetszerű populációkkal (pld. Németország és Hollandia területén). Romániában is megtalálható, azonban ritka faj.

Viselkedés és ökológia

Szülőkolóniái faodvakban, padlásokon, templomtornyokban találhatóak, a legtöbb esetben folyók, tavak mellett. Barlangokban és faodvakban hibernál. Hasonlóan a vízi és hosszúlábú denevérekhez, vadászterületei elsősorban vízhez kötöttek. Táplálékát szúnyogok, kérészek és tegzesek teszik ki. Középtávú vándorló (kb. 150 km). A legmagasabb feljegyzett életkor 20 év.

Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek

Populációi csökkenő tendenciát mutatnak. Nyugat Európai populációi (a szigetszerű elterjedés miatt) fokozottan veszélyeztetettek. Potenciális védelmi intézkedések lehetnek a szálláshelyként használt barlangok, faodvak és mesterséges szálláshelyek védelme, illetve a szálláshelyek és vadászterületek közötti konnektivitást biztosító elemek (pld. fasor) létrehozása.

Ajánlott irodalom

Romániai tudományos munkák

Borda D. (2002): The distribution of bats in Romanian caves (I). Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza" , Bucureşti, XXXVII - XXXVIII (1998-1999): 223-230.[PDF]


Borda D. (2002): Chiropterele. in: Racoviţă Gh., Moldovan O., Onac B. (ed.): Monografia carstului din Muntii Padurea Craiului, Studiu monografic. Presa Universitară, Cluj-Napoca, p. 172-182.[PDF]


Chachula O., Valenciuc N., Done A. (2008): Contributions to the study of Chiroptera from Moldavia (Romania). Analele Ştiinţifice ale Universităţii "Al. I. Cuza" Iaşi, ser. Biologie animală, 54: 237-244.[PDF]


Dobrosi D., Gulyás J. (1997): A bihari barlangok denevérei. Proceedings of the 1st Conference on Bat Conservation in Hungary, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 34-36.[PDF]


Murariu D. (2002): Contributions to the knowledge of mammal fauna (Mammalia) from south west Romania. Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLIV: 431-441.[PDF]


Murariu D., Decou V., Gheorghiu V. (2004): Bat specific structure over the year in the Gura Ponicovei Cave from South-Western Carpathians (Romania). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLVII: 315-323.[PDF]


Nagy L.Z., Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Postawa T., Szántó L., Szodoray-Parádi A., Szodoray-Parádi F. (2005): Survey of Romania's underground bat habitats Carpathian's underground bat habitats. Status and distribution of cave dwelling bats (2002-2004). Final report for the BP Conservation Programme. Survey of Southern and Western Carpathians underground bat habitats & Survey of Eastern Carpathians and Dobrogea underground bat habitats, Ed. Lizard, Cluj, pp. 44.[PDF]


Szodoray-Parádi F. (1998): Denevér populációdinamikai vizsgálatok a Csarnóházi vizesbarlangban. Múzeumi Füzetek, Kolozsvár, 7: 103-109.[PDF]


Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]


Nemzetközi tudományos munkák

- Boonman A, Limpens H.J.G.A., Verboom B. (1995): The influence of landscape elements on the echolocation of the pond bat, Myotis dasycneme. Le Rhinolophe 11: 39-40.

- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Myotis dasycneme. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 208-211.

- Roer H. (2001): Myotis dasycneme, Teichfledermaus. Pp. 303-319. In: Krapp F. (ed.): Handbuch der Säugetiere Europas. Band 4: Fledertiere. Teil I: Chiroptera I. Rhinolophidae, Vespertilionidae 1., Aula-Verlag, Wiebelsheim.
  • Megosztás: